Nem történt ez másképp az idei Stratégiai Fórumon sem, ahol Nik Gowing televíziós műsorvezető mondta fel a megszokott kritikákat ahelyett, hogy a beszélgetés eredeti témáiról kérdezett volna. A harcias Andrej Babiš volt az első, aki szembesítette az újságírót és a nézőket azzal, hogy a Spiegel és a Guardian álhíreire alapozva teszi fel a kérdéseket a résztvevőknek. Arról a „független” brit médiumról van szó, amely gyakran szerkesztőségi cikkben ítéli el a magyar kormányt és kifejti: a kereszténység a fehér ember szinonimája.
Ebben a nemzetközi környezetben a visegrádi országok nem csak politikai és gazdasági értelemben próbálnak érvényesülni, sokszor a brüsszeli döntésekkel szemben, hanem intellektuális harcot is vívnak azok ellen, akik az említett liberális ideákra hivatkozva próbálják megkérdőjelezni a V4-ek egyedülálló gazdasági növekedésének jelentőségét és a közép-európai országok számára valódi biztonságot eredményező intézkedéseket, keresztény-konzervatív társadalompolitikai döntéseket. Emellett azért is támadják a visegrádi kormányokat, mert gyorsabban és sikeresen reagáltak a bevándorlási válságra és a koronavírus elleni küzdelemben is hatékonyabbnak bizonyultak, mint a nyugatiak, amelyek sokáig nem vettek tudomást arról, hogy a volt kommunista országok külön-külön, és főleg együtt is képesek lehetnek ekkora erőfeszítésekre.
Míg az elmúlt időszakban az Európai Unió késlekedett a válaszlépésekkel, és Donald Tusk vezetésével néhány anyahajótól balra sodródott néppárti tagpárt hazánkat kritizálta a koronavírus elleni küzdelem miatt, a kormány gyorsan meghozta az élet védelméhez és a gazdaság újraindításához szükséges döntéseket. Egyes nyugati újságíróktól, a finn pénzügyminiszteren keresztül, a holland EP-képviselőkig most éppen azért kérdőjelezik meg Magyarország EU-tagságát, mert a vírusveszély miatt újra lezártuk a határokat. Az Európai Bizottság mintha a „jól bevált” svéd modellt venné elő, szerintük ugyanis „nem hatékony” a határok lezárása.
A nyugati elit továbbra sem fogadja tehát kellő megértéssel a térségünkből érkező kezdeményezéseket, de a szellemi frontvonalon sem mindig ismer szolidaritást. Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök Bledben megfogalmazta, valójában az intellektuális szuverenitásért zajlik a harc: azért küzdünk, a liberális nézetekkel szemben, hogy érvényesíthessük kereszténydemokrata-konzervatív demokráciafelfogásunkat. Ez alkotmányjogi szempontból „unalmas” lehet ugyan, olyan, mint bármelyik másik nyugati demokrácia, értékeiben azonban annál izgalmasabb, mert ragaszkodik ezeréves hagyományaihoz, és magyarosan, egy kicsit szabadságharcos is.